Csalódást kell okoznom nektek. Ma nem a lovakról, lovardáról fogok írni. Pedig zajlik az élet. Ígérem, hamarosan beszámolok mindenről. Most inkább magunkról, rólam talán Rólad is. Nem szándékom Coelho-i magaslatokba törni, még csak a halasi Müller Péter sem leszek. Aki ismer, az pedig okkal fogja mondani, hogy éppen nekem kéne okulni. Igyekezni fogok.

 

keep calm im just offline

A minap egy nagyon kedves barátommal ebédeltem, két hét elteltével sikerült beszorítani a programba mindkettőnknek. Megérte a várakozást, mert asztaltársam a kocsiban felejtette a telefonját. Mindig jót szoktunk beszélgetni, de most! Sokkal könnyebben ment a beszélgetés, az én telefonom törte csak meg párszor, de igyekeztem kizárni. Meglepő volt a különbség!


Annyi emberrel vagyunk kapcsolatban folyamatosan, azaz jobban mondva annyi emberrel tartjuk fenn a kapcsolat illúzióját, miközben sosem vagyunk ott teljesen. Rám ismertél Kedves Olvasóm? Bizony én is ebbe a hibába esek folyamatosan. Mennyiségi beszélgetések a minőségi együtt töltött idő helyett, ennek bűvöletében élünk, mert nem maradhatunk le semmiről. A lemaradás félelme miatt két csipogás között épp csak felnézünk a világra.
Persze mindig van megfelelő indokom, hogy most fontos reagálni, írni. Nem fogok felcsapni a mobilok fő ellenzőjének, tetszik vagy sem életünk része, de próbáljuk meg bölcsen használni. Figyeljünk oda egymásra, talán van a környezetünkben valaki, akinek egy kis figyelem az utolsó mentsvára. Legyünk ott egészen! Nagyon sokat kell gyakorolnom ezt.


Tegyél meg nekem valamit! Látogasd meg egy barátod, telefon nélkül. Figyelj rá, és Te is megkapod a kívánt figyelmet.

 

comments